Hívhatjuk őket feltörekvő borászoknak, de sokkal jobb az a megnevezés, mely szerint jegyzett borászok. Március 10-én a nyíregyházi Hotel Centrálba három fiatal borkészítőt hívtunk az első ízben megrendezett Nőnapi Meglepetés Borcseppek című rendezvényünkre, Homoky Dorkát, Zsirai Katát és Nyolcas Ádámot. Tizenkét egyedi bort hoztak, amelyet szerencsénkre nemcsak cseppenként kóstolhattunk.
{jb_redbox}Ünnepeltünk! A hölgyeket, az Ildikókat, a borászokat, na és a kóstolásra szánt borokat.{/jb_redbox}
A jelenlévő hölgyeknek egy exkluzív bonbonnal, a Pink and Black-el, az Ildikóknak pedig egy palack borral kedveskedtünk, úgyhogy rendhagyó módon kezdődött a borest. Ha már Nőnap, akkor két hölgyborászt invitáltunk, s hogy ne érezzük magukat annyira egyedül, a fehérboros sor mellé az egri Nyolcas Ádám vöröseket is kínált. Hárman juniborosok a javából, egyedi, fiatalos stílusban készítik boraikat, a hölgyek kedvesen, bájosan ecsetelik a borkészítés fortélyait, Ádám dinamikusan, határozottan.
Igazi borutazás volt az est, hiszen Tokaj-Hegyaljáról a jellegzetes hárslevelűt, furmintot, sárgamuskotályt, míg Egerből az olaszrizlinget, a kékfrankost, a bikavért és a turánt kóstolhattuk. Olyan borokat, amelyek a legkiválóbb dűlőkből valók, igazi mestermunkák, mint például Dorkától a Sas-aljáról, vagy a Hetényről, Katától a Középhegyről vagy a Betsekről.
Kata egy 2008-as Fordítást is kóstoltatott, ami ritkaság a tokaji borászok körében, ez a bor nem más mint a kipréselt aszútésztára felöntött meghatározott termőhelyről származó mustból vagy azonos évjáratú borból alkoholos erjedés útján készült, a forgalomba hozatal előtt legalább két évig, ebből legalább egy évig fahordóban érlelt tokaji borkülönlegesség, amely jellegzetes érlelési illattal és zamattal rendelkezik. A törvény tehát egyértelműen fogalmaz. A fordítás finom, karakteres édes bor, amelyet főként nagy évjáratokban készítenek, s bizony előfordul, hogy némely években a szamorodni, sőt a 3 puttonyos aszú minőségével vetekedik.
Ádámnál a Kékfrankos és a Bikavér is tetszett, az igazán különleges a Turán volt, hiszen a Turán egy magyar szőlőfajta, ami többszörös fajtakeresztezések eredményeként Egerben született, az 1960-as években. Egerben és környékén nagyon kevesen készítenek ilyen fajta bort, legutóbb pár éve Kaló Imrétől ittunk Turánt. Ahogy Ádám mondta, a szőlőt fekete mag, a belőle készült bort mély, bíbor lila szín jellemzi. Illatában egy egész virágcsokor bontakozik ki – bazsarózsa, keleti bazárok fűszerei, málna és fekete ribizli. Kóstolva száraz, kerek savérzet, gazdag-, bársonyos tannin, finoman melegítő alkohol, kellően telt test és lehengerlő virágos-fűszeres ízek jellemzik. Komoly, elegáns nedű, s mivel egyáltalán nem nehézkes, a korty csak úgy csúszott mindenkinek!
{jb_redbox}És ha már voltak borcseppek, ünnepeltük a hölgyeket, az Ildikókat, nem hiányozhatott a dalos meglepetés sem. Mostanra örökös nótafáink, Szaszala László és dr. Móré E. Csaba jóvoltából egy közös énekléssel örvendeztettük meg a vendég borászainkat és a jelenlévőket. {/jb_redbox}
Képgalériánkat a fotóra kattintva nézheted meg.
