Negyedik éve, ha egy pohár trappistát kérünk, akkor nem a Franciaországból származó félkemény sajtra, hanem a belga trappista kolostorokból származó jófajta sörre gondolunk. Ezek a szerzetesek csak tudtak valamit, hiszen a már említett világhíres sajt mellett a szintén hasonló jelzőkkel ellátott sört is ránk hagyták. Naná, hogy ezeket tisztességesen kóstoltuk május 26-28-a között a IV. Belga Sörnapokon a Korzó melletti szabad területen.
A drága apátok 1685-ben alapították első sörfőzdéjüket, manapság a több mint 100 trappista kolostorból hét foglalkozik sörfőzéssel, abból hat Belgiumban, egy Hollandiában található.
Nem nehéz kitalálni, hogy a sörfőzdék az apátságok működését támogatják, illetve a fennmaradó profitot jótékony célra fordítják. Világhírnevet szereztek a belgáknak, akik hihetetlen intenzitással állítják elő a finomabbnál finomabb nedűket. Mi ugyan 30 fajtát kóstoltunk, de ha azt számítjuk, hogy náluk a két nagy sörgyártó mellett kb. 125 kisebb sörfőzde működik 500 fajta sörrel, akkor az elmúlt négy évben ennek csak egy részét tudtuk megízlelni. Nem vagyunk elkeseredve, lesz még módunk a többihez is hozzájutni.
Nekünk elsősorban a meggyes búzasör megkóstolása kötelező volt, majd következhetett a Delirium Red, a meggyes ale. A világhírű Delirium Tremens friss főzetét természetes meggy lével keverik, majd hónapokig meggyágyon érlelik, ennek eredményeképp a sör eredeti, markáns íz világa és a finom gyümölcsíz különleges, üdítő harmóniában olvad össze. S kaptunk egy erőteljes, karakteres gyümölcssört 8-as alkoholfokkal. Mostanában vannak málnás, mézes, csokis, piros gyümölcsös, banános ízesítésű sörök, amelyekre a világos, vagy esetleg félbarna sörhöz szokott hazánkfia esetleg legyint, de az igazi búzasörhöz keverve nagyszerű a végtermék. Na jó, kóstoljuk az aranysárkányost, amelyet
Angliában akár árpabornak is nevezhetnek. Ízében a sötét karamellmaláta dominál, mellette kevés csokoládé és kávé ízt érzünk, sűrű, krémes, nehéz sör, erre szokták mondani, hogy két emberes, egyik, aki issza, a másik, aki hazakíséri azt, aki ebből sokat ivott! A végére hagytunk egy búzasört, a Blanche de Bruxelles-t, a belga főváros nevét viselő, kissé fátyolos színű sört. Igazi citrusbomba, íze kellemes fűszeres, a lenyelt korty savanykás utóízzel búcsúzik, nagyszerű ital a tikkasztó melegben. Akár frissítőként is fogyaszthatjuk, csak ahogy minden belga sörnél megjegyezzük, ennek közel 5-ös az alkoholfoka!
Búcsúzunk idén a belgáktól egy nagyszerű fotósorozattal Kerekes Kata és Zoli jóvoltából!
[ngg_images source=”galleries” container_ids=”252″ display_type=”photocrati-nextgen_basic_imagebrowser” ajax_pagination=”0″ order_by=”sortorder” order_direction=”ASC” returns=”included” maximum_entity_count=”500″]