Tanyamacska módra kortyolgattunk

Háromszáz éves borutazást tettünk a szekszárdi vidéken Eszterbauer Jánossal a februári Mátészalkai és Nyíregyházi Boresteken, ahol bikavér történetben és némi verbális pajzánkodásban is volt részünk. Utóbbinál természetesen a Szekszárd városnév első részére történt utalás! A történelmi borcseppeket egy olyan szekszárdi borásztól kaptuk, akinek első pohár boros története 10 évesen kezdődött, amikor az állítólagos vérszegény fiúcskának nagyapja egy „sóher” fröccsöt nyomott a kezébe, a sok szóda alatt pár csepp bor is szerénykedett. A nagyszülők mellett nőtt fel a szekszárdi szőlőkben, a játszótér számára ez a közeg volt. 

{jb_redbox}1746-ból származik az első említés az Eszterbauer családról, valamennyi őse szőlőműveléssel, borkészítéssel foglalkozott, s bár János előbb műszaki pályát választott, de a kilencvenes évek kezdetétől már szinte csak a borkészítésre koncentrál.{/jb_redbox}

Szerencséjére rátalált Pálinkás Lászlóra, aki maximálisan segíti. A nagyapjától kapott egy összeget, amit csak szőlőterület vásárlására fordíthatott, s ezt meg is tette, így készült el a Porkoláb-völgyi tanya. A nagyapa kedvenc szőlője a kadarka volt, a kedvenc bora a tramini, de János inkább kékfrankost és zweigelt ültetett. A tovább lépésről más elképzelése volt, mint a többieknek, szőlőt és nem területet vásárolt, piacot és nem borfeldolgozót épített. Majd 2004-ben jött el a pillanat, amit felépítette a bor- és vendégházat.  

A két borestet a Gyöngyöző Muscat Ottonel 2014-essel kezdtük, amely a vidám nyári programok itala, Jánost visszaidézi az első boros élményére, a fröccsre. Az Öröm Kékfrankos 2014-es Rozé címkéjén egy 1937-es fotó szerepel, nagyszülei szüretelnek, édesanyja születése előtt egy évvel.

A kép a boldogság mintaképe, János a rozét úgy kínálta, aki megkóstolja, reméli, ugyanez az érzés tölti el. Szekszárdon is készítenek közös néven bort a helybeliek, ez a Fuxli, már 13 borászat készítette el a rókarőt szekszárdi sillert. A mindennapokra szánt 2013-as Sógor Kadarka címkéje igazi kortünet, családi történelem, hiszen a címkén anyai ági ősei 1935-ös szüreti fotója látható, ahol a paraszti családból felemelkedett Aszalai sógor még a szürethez is nyakkendőt kötött. A Nagyapám Kadarka 2013-asra a pincészet rendkívül büszke, sokféle klónból, többek között több mint 100 éves tőkék gyümölcséből készült, s pár hetes nyílt fakádas erjesztés után a bor több hordót már nem is látott.

A Szekszárdon kötelező műfaj, a kékfrankos következett, a 2012-es Tanyamacska, az egész magyar vörösbortermelés legfontosabb záloga, egyetlen kitörési lehetőség a világfajták mércéje szerint felállított versenyben, János szerint. A név magyarázata: valamikor Tanyamacskáknak hívták azokat az idős szekszárdi parasztembereket, akik idejük nagy részét a présházakban töltötték. És eljutottunk a Bikavérig, a 2012-es Tükéig. Szekszárdon nincs olyan pincészet, ahol ne lenne Bikavér, amelynek alapja a kékfrankos és a kadarka, világfajtákkal házasítva. A címkén a dédnagyapa szerepel, egy olyan „tüke” a szekszárdi szőlőművelők közül, akiktől a Bikavért örökölték. A következő bor, az Etalon négy szekszárdi borász közös bora, Eszterbauer mellett Takler, Mészáros és Bodri adta hozzá legjobb borát, Merlot, Cabernet Franc, Kékfrankos és Cabernet Sauvignon házasítása, telitalálat! A Mesterünk Cabernet Franc és Merlot Cuvée, Mesterünk bora, borászunk mestere! Nagy és kivételes vörösbor, igazi ritkaság. A végére maradt a Cabernet Sauvignon, a 2011-es Tivald, amely emlékezés a nagyapa napszámosára, Tivaldra, a mindig borostás arcú, ápolatlan külsejű napszámosra, akire a pincészet csúcsborával emlékeztek. 

Nyíregyházi borestünk képeit a fotóra kattintva nézheted meg!

Mátészalkai borestünk képeit a fotóra kattintva nézheted meg!

  Főtámogató:

  Kiemelt támogatók: