A Szatmár-Beregi Pálinkaházat, no meg a szervesen hozzá tartozó, tájjellegű szilvafajta-gyűjteményt egy hagyományos tarpai parasztportán álló 1862-ben épült gyönyörű kis házból, illetve a portavégi kertben alakították ki 18 millió forintból, egy határon átnyúló, összesen mintegy 212 ezer euró összértékű közös magyar-román uniós pályázat részeként. A román oldalon a Szatmár megyei Aranyosmeggyesen (Mediesu Aurit) még tavaly átadtak egy, a tarpaihoz hasonló pálinkaházat.
A turistacsalogatónak, s a mi kedves hungarikumunknak, a szatmári szilvának egyfajta emlékhelyül is szolgáló emberközpontú beruházás gazdája, a Szatmár-Beregi Pálinka Lovagrend Egyesület. A pénteki ünnepélyes megnyitón Várady György, az egyesület elnöke a meghívott vendégek előtt többek között elmondta, hogy a pálinka és a helyi gasztronómia népszerűsítésének céljával 2005-ben megalakult Egyesület régi vágya teljesült a Pálinkaház létrehozásával. A Tisza két oldalán elterülő szilvavidék központjaként emlegetett Tarpán ugyanis az elmúlt évszázadok alatt szinte családi hagyománnyá vált a gyümölcs termesztése, feldolgozása. Mára a szatmár-beregi térség legnépszerűbb pálinkafőző községévé, egyesek szerint a „pálinka fővárosává” vált Esze Tamás szülőfaluja.
A romos parasztportából pálinkaházzá átalakított épület három helyiségében a főzés eszközeit bemutató, kizárólag a szatmári szilvapálinkával foglalkozó kiállítás, továbbá a bemutató helyiségben a térség valamennyi gyümölcséből készített pálinkák, lekvárok gyűjteménye, illetve mellette egy kóstolóhelyiség várja ezen túl az érdeklődőket. Az épülethez egy félhektáros kert is tartozik, amelyen a neves gyümölcsnemesítő, Pethő Ferenc professzor aktív közreműködésével létrehozott tájjellegű „Szilva fajtagyűjtemény”-ben tizennégy szilvafajta csemetéi növekednek, köztük megtekinthető a Besztercei-, a Penyigei kék-, más nevén nemtudom szilva, amelyből az igazi szatmári pálinka, illetve lekvár készül.
Pethő professzor a maga 83 esztendejének minden tapasztalatával, tudásával zengő hangon számol be a számára is kedves fajtagyűjtemény küldetéséről, a régi gyümölcsfajták korszerűbb, ellenállóbb változatai türelmes kiválasztásának, felszaporításának a fáradságos, mégis örömteli munkájáról. S arról a lélekemelő célról, hogy az utódaink kezébe eredményes termesztésre alkalmas fajtákat adjon a kutató. Szatmár-Bereg népe büszke lehet rá, hogy ilyen kincset őriz az ősi földje, mint ez a táj, messze földön híres termékeihez alapanyagul szolgáló kék gyümölcs – emlékeztetett Pethő Ferenc.
A turisztikai attrakcióként elkészült Pálinkaház ingyenesen látogatható, hiszen a térségi pálinkakultúra központjává szeretne válni, ahol turistákat és a szakma képviselőit is szívesen látják. A határ mindkét oldalán megvalósuló fejlesztés remélhetőleg kedvezően hat majd Szatmár és Bereg vendégforgalmára, magyar és román viszonylatban egyaránt – hangsúlyozta Várady György.
Az ELTE nyelvészprofesszora, Balázs Géza avatóbeszédében – melyből most néhány gondolatot emelünk csak ki – szívet melengetően fogalmazott:
– Itt állunk a szilva hazájában egy pálinkaház udvarán: mert sokan hisznek abban, hogy Szatmár, illetve a Beregi-Tiszahát tovább építheti ezt a hagyományt. Ez a Pálinkaház-avatás egy állomás az országépítés folyamatos útján. A változó gazdasági környezet megköveteli, hogy folyamatosan újragondoljuk országunk, és szűkebb hazánk helyzetét, soha nem pihenhetünk, nem elégedhetünk meg, innovatívnak és kreatívnak kell lenni. Ennek eszköze például hagyományaink fölélesztése és a korunk igényeihez való igazítása. Például a pálinkának a felszabadítása a negatív értékítéletek alól. Sokáig a pálinka egyenlő volt a népbetegségnek számító alkoholizmussal. Éppen népi hagyományaink kutatása bizonyítja, a jó pálinka (és persze a jó bor) egyáltalán nem vezet alkoholizmushoz. Sőt: az alkoholizmus ellen jó pálinkával és jó borral kell küzdeni. Például: szatmári szilvapálinkával.– Itt is vannak táji termékek, kiváló gasztronómiai különlegességek, vendégcsalogató ízek. Gondoljunk csak olyan sajátosságokra, mint a kötözött tésztaleves, a szatmári tepsis hús vagy töltött káposzta, a túrós lepény, esetleg a kemencében sült kenyér vagy a túróval töltött fánk! Megvan még a csaknem érintetlen táj: a Felső-Tisza. Olyan nyugodt tája, mély csöndje kevés vidéknek van, mint ennek. Hollandia aranyáron venné meg ezt a tájat, ha eladnánk nekik. Nyilván nem adjuk, mert ősi Árpád-kori települések vannak itt, a magyarság múltja, közel a Vereckei-hágóhoz, Árpád-kori templomok gyűrűje, világraszóló, a történelem mélyébe tekintő freskókkal, csodálatos hangzású helynevekkel.
– Népünk annyiszor szenvedett, de mindig talpra állt. Tarpán („Eszetamásfalván”) nagyon fontos a talpra állásról is beszélni. A magyar pálinkakultúrában az elmúlt két évtizedben világra szóló fordulat történt. A lehangoló, ízesített, égetett szeszektől eljutottunk a táji pálinkák föléledéséhez, az újra sokszínű és sok ízű pálinkakultúrához; a kulturált pálinkakóstoláshoz és fogyasztáshoz. Miért ne lehetne ilyen fordulatot elérni a gazdaság egyéb területein is? Csak hit kell hozzá, az pedig a magunk döntése.
Ez a Pálinkaház is a hit terméke. Hittek benne, hogy lesz, és lett! Része egy nagyobb tervnek: Szatmár és Bereg kereskedelmi és idegenforgalmi felvirágoztatásának.
Galambos Béla
