|
Mint maguk is hangsúlyozzák, az útkereső időszakban járnak. Ki nem? – tehetjük rögtön hozzá. Az ő esetükben azonban az útkeresés valóan izgalmas állapot, sőt mi több: örömteli. Sauskáék helyzete különleges: maradnak, kutatnak, és néhány hete egy négyes szárazbor-sorral a széles nyilvánosság elé is kiléptek.
 Emlékezhetünk még a kezdetekre, a megváltó hangulatra, amikor Sauska Krisztián, Anthony Hwang és Béres József nagyságrendű befektetők érkeztek Tokajba pincét alapítani. Egy-két évig úgy éreztük: megkezdődött valami. Aztán izgulni kezdtünk – nehogy bármelyikük csalódottságukban messzire fusson a borvidékről. Aki egy kicsit is átlátta a helyzetet, pontosan tudta: a befektetők esetleges csalódásában a mi veszteségünk lenne a legfájdalmasabb. Így aztán figyeltünk, s hallgattunk, mert ilyenkor jobban teszi a krónikás, ha nem szól. Szerencsére a befektetői szándék erősebb volt az akadályoknál, és a Sauska Pincészet némi pausa után ismét a széles nyilvánosság elé lépett – méghozzá négy, szépen sorba állított borral. Többségüket kóstoltuk már, de így egymás mellett egy kicsit mást, egy kicsit többet mutattak a korábbiaknál.
A bemutatás sorrendjének köszönhetően, többet láttunk négy különálló tételnél. A 113, a 111 és a 107-re keresztelt borok – illetve a Birsalmás Furmint, amit záróbor volta miatt automatikusan 105-nek tekintettem – beszédesen sorakoztak egymás mellett. A kijelölt optimumhoz, a 100-hoz közelítő számsor betekintést engedett az alkotó gondolataiba.
Sauskáéknál százhoz közeledve változik bor és fogyasztó viszonya. A magasabb számok világában a jól ihatóság az elsődleges erény, ahol a bor még nem telepszik rá a fogyasztói gondolatokra: itt szinte csak van a bor, nem ígényel erőfeszítést tőlünk. Kiszolgál minket.
Ebben a rendben tökéletesen betölti szerepét a 2009-es évjáratú 113-as, ez a furmint-hárslevelű-chardonnay-sauvignon blanc házasítás. Ha nagyon akarnánk, persze darabokra boncolhatnánk, ám nem azzal a borral van dolgunk, ami darabokra akar szakadni fogyasztója előtt. Vajas, trópusi illatú, puha savú házasítás, egyensúlyában enyhe alkoholtöbblettel. Hidegen kell inni és nem szabad követelőzni vele szemben: éppen csak fel akar tűnni, és nem szeretne tartósan belénk kapaszkodni.
 A 113-as igazi értelmét a 2009-es 111-es tükrében kapja meg: megittuk, túlléptünk rajta, s most itt áll előttünk a megtestesült izgalom és vibrálás. A furmint és sauvignon gyönyörűen áll össze ebben a tételben. Ugyan az elején itt is határozottan érezni az új fahordók hatását, de az aromák világát már egy érdekes füstös zöldesség határozza meg, magas savszerkezet, finoman fanyar felszín mellett. Igen, itt már egy percre meg kell állni, mert ez a bor már egy kis odafigyelést kér tőlünk – tökéletes továbblépés a 100 felé. Minden rendben is volna, de a harmadik bor, vagyis a 107, számomra egyáltalán nem volt százhét – inkább 115. Sem (kissé bizonytalan) illatában, sem szerkezetében nem zárkózik fel a 111 mellé, főleg pedig nem az elé. Fél csillag visszalépés, vagy ha úgy tetszik: némi bolyongás, a felfedezetlen utak között.
A Birsalmás Furmint aztán visszaáll a sorba, szerintem megállná a helyét 105-ösként is: a 111-es világa egy kicsit több tartalommal, húsossággal, erővel és remek egyensúllyal. Hogy miért nem úgy hívják? Ki tudja, talán mert már megvan a jó út, csak még nem látható tisztán, hogy azon járnak-e.
Az pedig, hogy a Birsalmás tiszta furmintból készült, szerintem sokat egyenesít a birtok filozófiáján. A világfajtákkal való kísérletezés (113, 111, 107) ugyanis izgalmas, de kétélű fegyver: amíg egyetlen birtok „játszik” velük, egyéniségformáló jegyek. Ahogy viszont általánossá válik a nemzetközi fajták használata, a korlátok hiánya felőrölheti a hegyaljai fajtaszerkezetet. Nos ebben a helyzetben a 100-hoz közelítve a furmint arányának – véletlen, vagy szándékos – növekedése, logikus és tiszta építkezési rendet jelöl ki. (Általunk különösen szerethető próbálkozás, hiszen a dűlők besorolásának mi is hasonló szerepet látunk a fajtaszerkezet kezelésében.)
Összességében nagyszerű a hír, hogy Sauskáék ismét kiléptek a tokaji rajongói elé. És a bemutatkozás is izgalmasra sikeredett. Kísérje hát útkeresésüket, a fogyasztó felfedezések hosszú sorozata!
Alkonyi László.
|
